Návuk od szvétoga potrdjenyá szvesztva
| Návuk od szvétoga potrdjenyá szvesztva Štefan Žemlič |
| |||||||||||||
| Kazalo | |
|---|---|
| I. | |
| II. | |
| III. | |
| IV. | 1. 2. 3. |
| V. | |
| VI. | |
I. uredi
„Zgodí sze potom: jasz razlejém mojega Dühá na vszako telo, i proroküvali do vasi szinôvje i vase hcserí, vasi sztarci bodo szenya szenyali, i vasi mladénci bodo videjnya vidili. Escse na szluge i szlüzsbenice razlejém mojega Dühá.“ Joel 2, 28—29. — Zetimi recsmí je obecsao Goszpon Bog po Joel proroki, ka vu Messiásovom vremeni posle szvojim vörnim Dühá szvátoga, ki preobrné one, na stere sze vlejé. Tô obecsanye sze je po Krisztusovom vnébo zasztoplejnyi na deszéti dén, na reszálszke szvétke szpunilo. Te szo najmre vszi vküp bili pri molitvi, Maria, mati Jezusova, apostolje i vucseníczke nyegovi, vu Jeruzsálem varasi v nekoj hizsi. Na ednôk nasztáne okoli devéte vöre pred poldnévom z nebész veliko zburkanye kak mocsen vöter, z sterim je napunyena cêla hizsa. Ober vszakoga gláve je viditi bilô zserjáve jezike. Vszi szo napunyeni z Dühom szvétim, ino szo vszakojacske jezike gutsati zacsnoli.
Na velke reszálszke szvetke je vu Jeruzsálemi doszta vszake féle jerika zsidovov vküp szprislo zvszeh krajin. Kak szo velko sümejnye zacsüli, szo presztraseni z vnogimi stanovníki Jeruzsálema k hizsi apostolszkoj bezsali. Jáko szo sze csüdüvali, gda je vszaki vszvojem jeziki csüo apostole gutsati; i právijo: „Jeli szo nej vszi tê, ki zdaj gutsijo, Galileanci? Kakda je tak vszaki vszvojem maternom jeziki gutsati csüjemo?“ Drügi szo sze pa spotali ino veleli: „Mosta szo sze nápili!“
Teda Peter z ovimi apostolmi vö zhizse sztopi, szvoj glász povzdigne, ino veli: „Eti szo nej pijani, kak ví miszlite, nego szpunilo sze je, ka je zse dávno Joel prorok naprej povedao: Szlednye dní sze zgodí, jasz razlejém z mojega Dühá ober vszako telo, i vasi szinôvje i hcserí bodo proroküvali, i vasi mladénci bodo videjnya vidili, i vasi sztarci bodo szenya szenyali. Escse ober szluge i szlüzsbenice moje razlejém z mojega Dühá one dni.“ (Djánje ap. 2, 1—18.)
Ovo ete Düh szvéti, ki je vsztárom zákoni po Joel proroki, v novom od G. Jezusa Krisztusa vecskrát obecsani bio, je náj oprvim na apostole doli sztopo, naj bi zsnyih batrivne glaszítele recsi bozse napravo. J té Düh szveti sze na vszakoga nász razlejé, gda szvéto potrdjenyá szvesztvo vredno gorivzememo.
Návuk od potrdjenyá szvesztva je potrêben vszakomi csloveki, ali je zse potrdjeni (poférmani) ali nej. Kí szte eto szvesztvo gorivzeli, vam je potrebno miloscso pri férmi zadobleno z nôvics vu szebi pobüditi. Ki szte pa escse nej bilí pri férmi, ví sze morate po dobrom vcsenyej k vrednomi prijímanyi etoga szvesztva priprávlati.
Zacsnem zdaj vu iméni Goszpodna Jezusa Krisztusa návuk od potrdjenyá.
Vszaki eslovek, ki pamet má, znati mora, ka mí mámo szedem szvesztv. Szvesztva szo skéri bozse, stere nam, csi je prav i dosztojno nücamo, zsitek vekivecsni szprávijo. Pri vszakom szvesztvi nekaj vidimo, ka sze godí; tô je vidôcse znaménye; ali znotra sze miloscsa bozsa znevidocsim tálom csloveki delí. Prvo i náj potrebnejse szvesztvo je szvéti krszt. Prvo jé, ár sze náj oprvim okrsztiti moramo, liki drügo szvesztvo goriprímemo. Náj potrebnejse jé, ár sze brezi nyega niscse nemore zvelícsati, niti escse málo dête nej. Vu krszti sze cslovek po polejvanyem zvodôv (toje krszta vidocse znaménye), znovics preporodí, z robsztva vrajzsega, vu sterom je vszakoga düsa zavolo poprijétjá greha i drügih pred krsztom vcsinyenih grehov jécsala, sze oszlobodí, Bogi prijétno sztvorjejnye nasztáne (tô je nevidôcsa miloscsa).
Potrdjenyé ali férma je drügo szvesztvo. Drügo je tô szvesztvo, ár sze je negda po szvétom krszti vcsaszi vödelilo. Vu szvétom krszti sze nam dá Düh szvéti na vöscsiscsenyé sztárih grehov, vu potrdjenyej na obarvanye od novih grehov; tam pri krszti nasztánemo csiszti i nevtepeni, tü pri férmi batrivni i na krsztsanszkih jákoszt oprávlanye pripravni. — Vzdásnyem vremeni je návada szamo onim potrdjenyé szvesztvo dati, ki szo zse k pámeti prisli, naj sze prvle prav navcsijo krsztsanszko vero, i te pod nyéno zásztavo sztopijo. J potrdjenyé gorivzéti je jáko potrebno. Csi stoj prvle merjé, kak sze poférma, záto vnebésza príde, naj je li ovak pred Bogom nikaj nej kriv. Ali ki szam rad eto szvesztvo zavrzse, i csi gli priliko má ono gorivzéti, je dönok zamüdí ali zavrzse, on sze vekivecsnoga szkvarjenyá tálnika vcsiní. Ar je tô szvesztvo tüdi szam Goszpon Jezus Krisztus na nase poszvecsenyé nasztavo. Isztinaje, ka sze od potrdjenya tak nesté vszvétom píszmi, gda je ono Jezus nasztavo, kak od szv. krszta, od steroga je Goszpon Jezus apostolom etak velo: „Ite po vszem szveti, vcsite vsze narode, krsztsávajôcsi nyé vu iméni Ocsé i Sziná i Dühá szvétoga. (Szv. Mátaj 28, 19.) Ali dönok jé zadoszta zrokov, ka je i tô szvesztvo Goszpon Jezus Krisztus nasztavo. Apostolje szo zse szamí hodili krsztseníke potrdjávat. Szamí od szébe szo oni tô szvesztvo nej nasztavili. Ar cslovek té mocsi i oblászti nema, ka bi mogo k zvünesnyemi znaményi, stero je pri férmi mázanye zkrizmov i gori dêjvanye rok i molítev, znotresnyo miloscso prikapcsiti. Tô je vcsíno Goszpon Jezus Krisztus, ki je bio Bog i cslovek navküpe. On je nájmre po szvojem gorisztanejnyi 40 dní hodo na etoj zemli; v tom vrêmeni sze je nyim vecskrát zkázao, i nyé vcsio, kak morajo cerkev krsztsanszko ravnati i razsürjávati i bozsanszke szkrovnoszti (szvesztva) vödeliti.
Sto záto med sztarejsimi nebi z veszéljom nazáj miszlo na on blázseni dén, gda je szvéto férmo zadôbo? Ali sto sze med vami, mlájsi! ki sze k férmi priprávlate, nebi pascso vsze návuke pazlivo poszlüsati, steri szo k férmi idôcsim potrebni znati?
II. uredi
Známo zse, ka je szvéto potrdjenyé od G. J. Krisztusa nasztávleno i vszakomi okrsztsenomi, ki pri pámeti jé, potrebno szvesztvo, stero szo v prvom vremeni szamí apostolje Krisztusovi vödelili, zdaj pa szamí püspecje deliti oblászt májo. Vu knigi djány apostolszkih sze eta zgodba sté: Kak szveti Stefan prvi mantrník, ravno tak je i Filip za diákona (toje ménsega redovnika ali nej mésnika, ár je szvéto meso szlüzsiti nej szmeo) odebráni i poszvecseni bio. Filip je priso vu váras Szamarío, tam je predgao Goszpodna, ino je vnoge z zslakom vdárjene i plantave i od hüdoga obszejene zvrácso. Sztanovnícke szo sze nad tem jáko veszelíli, vu Jezusi vörvali ino sze okrsztiti dáli. Gda szo Apostolje v Jeruzsálemi tô csüli, szo nyim Petra i Jánosa poszlali. Nyidva szta molila ober nyih, naj bi zdaj zse Dühá szvétoga tüdi zadobili. Teda szta roké na nyé djalá, i oni szo vzéli Düha szvétoga. (8, 14.) — Ovo apostola szta potrdjenyé vödelila.
Ka je potrdjenyé? Katekizmus nam odgovorí: Potrdjenyé je szvesztvo, vu sterom okrsztseni cslovek po posvecsenom olii i bozsoj recsi od szvetoga Düha vu szvétih miloscsaj sze potrdi, naj vero sztálno vadlüje i poleg nyé zsivé. — Potrdjenyé je nej szamo prázna cereinonia, nego isztinszka skér bozsa za zadoblenyé düsnoga zvelicsanya potrebna. Potrdjenyé je právo szvesztvo, ár ma vidôcse znaménye: goridejvanye püspekovih rôk, mázanye z oliom i molitev; má nevidôcso miloscso: Düh szvéti, ki sze na potrdjene razlejé. Od nasztávlenya G. Jezusa Krisztusa szmo zse csüli. Vzemimo eti poszebno v pamet, ka je szvéti Filip szamo predgao i krsztsávao, ali potrdjávao je nej: szvéto férmo szo szamo apostolje vödelíli, szvéti Filip je pa menye bio, szamo diakon. J dén denésnyi vu szvétoj krsztsanszkoj katolicsanszkoj cérkvi szamo püspecke, kakti právi naslednícke apostolov férmajo okrsztsene, z tem haszkom, ka potrdjen znevidôcsim tálom Dühá szvétoga zadobí na batrivno i sztálno vadlüványe szvoje vere. Zveszéljom i z zselejnyom, stero na velko postüvanye kázse, csákajmo nasega milosztivnoga püspeka, apostolov nászlednika, nase püspekíje prednyega pasztéra, prvoga ete i vszeh fár plebánosa, ki tak velike dühovne dári, miloscso Dühá szvétoga k nam prineszéjo. Ja ti mláda csrêda Krisztusova! priprávlaj sze z molitvami, z posztom i z pobozsnim, krsztsanszkim oponásanyom k onoj blazsenoj vöri, gda sze Düh szvéti vu tvoje szrcé vlejé. Te pravmo: „Od Goszpodna je tô vcsinyeno, ino je csüdnovito pred nasimi ocsmí.“ (Zsoltár 117, 23—24.) „Tô je on dén, steroga nam je szpravo Goszpon; veszélmo sze i radüjmo sze vu nyem.“
III. uredi
Nekda je Goszpon Jezus Kriszlus velo: „Püsztite mále k meni prihájati, i ne bránte nyim; ár je taksih králesztvo nebeszko.“ Zdaj milosztivni Goszpon püspek mlájse k szebi z lübéznosztjov pozávajo, naj bi szvoje roké na nyé djáli, nyé na cseli z szvétim oliom namazali i ober nyé molili. I potom vidôcsem znaményi ka zadobijo, ki k férmi idejo? Zadobíjo tô nevidôcso miloscso, ka sze potrdijo vu veri. Vu kom tak sztoji miloscsa potrdjenyá?
Vszako szvesztvo nam Dühá szvétoga miloscso szprávi; szamo z tem razlocskom, ka nisterna szvesztva, po iméni krszt i pokôra, nam szprávijo poszvecsenyá miloscso i szpravicsanye; tô je pri krszti sze cslovek ruzsnoszti greha i robsztva vrajzsega oszlobodí, i Bogi prijéten, szvéti nasztáne, ki nema vecs nikse krivice nad szebom. Pri ovih drügih szvesztvaj sze ta miloscsa povéksáva. Tak ki sze prav szpovej, szvéti nasztáne; gda pa oltárszko szvesztvo vredno kszebi vzeme, escse vékso szvétoszt zadobí. Rávno tak i pri férmi bozsa miloscsa vu nami véksa nasztáne, ki szmo sze zse prvle vu szpovedi mogli poszvetiti.
Zvün té miloscse escse vszako szvesztvo dá onim, ki je vredno goriprímajo, nekso poszebno miloscso, stera sze pri férmi zové miloscsa potrdjenyá. Zdaj od té. Ali prvle escse nekaj drügo.
Szvéta mati cerkev tô zselej, naj püspek mladénce i dekline náj bole po 7. leti férmajo. Zakaj tak? Záto naj znájo, ka sze zsnyimi godí, naj sze dobro priprávijo, i tüdi, ár sze v tej letaj za mláde lüdi novi zsitek zacsne. Ocsa pa mati neta lehko mogla na nyihov vszaki sztopáj kepzüvati kak prvle, neta mogla vecs od vszake gresne prilike odvrnoti szvojo detco. Od szvojih vucsitelov sze szledi razlocsijo. Redovnika opomínajôcsi i kárajôcsi glász do szamo vszako nedelo i szvétek csüli. Pred nyihovimi mládimi ocsmí sze odpré nôvi szvêt, steri de nyé bole na hüdo kak na dobro vcsio, pred nyimi vecs hüda kak dobra csinio. Kak mláda ftica z gnezde zletí, gda perôti dobí: tak i ví, mladi lüdjé! te sze mogli dosztakrát locsiti od maternoga i ocsinoga drágoga krila. Vase kotrige do kázale drügo zapôved, protivno zapovedi bozsoj. I vasa mláda i vrêla krv sze hitro nagne ali na dobro ali na hüdo, prvle kak sze dovedite. Povejte zdaj, lübleni krsztsanye jeli je nej velika lübav bozsa, ka nam je vu tom pogibelnom sztálisi pomocs ponüjena, ár nasz proti toj nevarnoszti Dühá szvétoga miloscsa potrdi. Hváli i díka tebi, Goszpon Jezus Krisztus na vszem tvojem modrom ravnanyi i poszebno na potrdjenyej.
IV. uredi
Kak sze pri férmi potrdimo vu veri? Potrdimo sze, 1) naj vero ne zgübimo, 2) naj szvojo vero z recsjov batrivno vadlüjemo, 3) naj szvojo vero po delaj vökázsemo, toje poleg nyé zsivémo.
1. uredi
Potrdimo sze, naj dár bozsi, szvéto krsztsanszko vero ne zgübímo. Vera je nájmre dár bozsi, i szvetloszt düsevna, z sterov preszvecseni cslovek vsze ono mocsno za isztino drzsí, ka je Bog nazvêszto, i szvéta mati cerkev, ka bi vörvali pred nász dáva, ali je píszano ali nej. Té dár bozsi (vöra) je nam jáko potreben, on je zacsátek i kakti vráta nasega zvelicsanya. Od toga dára bozsega szvéti Paveo veli: „Brezi vöri je csloveki nemogocse prijétnomi biti pri Bogi“ (liszt k zsid. 11) to je zvelicsanye zadobiti. I Goszpon Jezus Krisztus nasz etak vcsí: „Ki de vörvao, ino sze dá okrsztiti, zvelicsan bode, ki pa nede vörvao szkvarí sze.“ (Marko 16, 16.) Kak jáko tak moramo prestimávati té bozsi dár, vöro! kak prevecs sze mámo bojati, naj szvojo vöro ne zgübimo! kak jáko sze mámo veszeliti, ka sze pri férmi vu vöri potrdimo! Potrebno sze je vu vöri potrditi, ár proti vöri doszta szküsavanya moramo presztáti. Csüli te ednôk nevörnika praviti: „Jasz ne hodim v cerkev, pa dönok vsze za vôlé mám.“ Ka té guts scsé drügo, kak z vasega szrcá vöro vkrászti vu ednom Bogi, ki kak dober ocsa vsigdár ocsinszko szkrb noszi na nász szvojo detco. Drügoga te csüli, ka de sze etak hválo: „Ne hodim k szpovedi, pa szam dönok veszéli.“ Ka té drügo scsé, kak vam tô vörvanye vzéti, ka gresnik pokoja nema, dokecs sze vu szpovedi z Bogom ne zmerí. Takse proti znotresnyoj vöri szküsávanye te doszta mogli presztáti. Ali pri szvétoj férmi dobíte Dühá szvétoga miloscso, ka szvojo pamet radi podvrzsete pravicam krsztsanszke vöre, stere je Krisztus nekda nazveszto, i szvéta mati cerkev zdaj glászi. Düh szvéti vász pri férmi potrdi, ka sze ne dáte od krivih návukov szem tá motiti, nego te sztálno vörvali, kajkoli szv. mati cerkev pred vász dáva. Pri szv. férmi dobite vlago bozse szv. miloscse, po steroj to drágo nebeszko szemen (k. vöra) tak mocsno korenyé szpüsztí vu vasih szrcáj, da niti szvetszke szkrbí, niti satan z szvojom jákosztjom i jálnosztjom korenyá toga szemena ne bodo mogo genoti, niti vövtrgnoti.
2. uredi
Csi je znotrêsnye vörvanye korenyé vöre, zrecsjôv vadlüványe je cvetje té vöre krsztsanszke. I szvéta férma nász k sztálnomi i batrivnomi z jezikom vadlüványi krsztsanszke vöre pripomore. Ona nász potrdi, naj nász nigdár nede szram za volo vöre. Nej je zadoszta szamo vu szrci vörvati, nego je tüdi potrebno z recsjôv vöro vadlüvati. Gda te csüli od práve vöre odpádnyene i tákse, ki sze z szvojov nevörnosztjov hválijo, znase vöre sze ospotávati, szvéte ceremonie i návade oszmehávati: batrivno te mogli szvojo vöro zagovárjati, ka vam je vu szrci szvéto, ono i zvüna, gda de potrebno, na znánye dati, spotlivce vöre kárati, i tak szvojo vöro ocsiveszno vadlüvati. Szam Goszpon Jezus Krisztus etak velí: „Stokoli bode mené vadlüvao pred lüdmí, jasz ga tüdi vadlüvao bodem pred mojim Ocsom, ki je vu nebészaj.“ (Szv. Mat. 10, 32.)
Drági krsztsenik! jeli bi tí trpo csloveka, ki bi tvojega ocso ospotávao, blázno? Nebi; ti bi sze za postenyé tvojega ocsé goridrzso. Gda bos poférmani, te dobís Dühá szvétoga miloscso, ka bos sze tüdi za postenyé tvojega nebeszkoga Ocsé vszigdár batrivno goridrzsao. Drági krsztseník! ti sze tak trdno pázis, naj sze nikomi ne zamêris; dosztakrát escse Boga zbantüjes, naj sze lüdém ne zamêris. Nej tak od szej mao! Náj véksa tvoja szkrb naj bode, ka sze Bôgi ne zamêris, ka Bogá ne zbantüjes. Na tô nasz opomína Goszpon Jezus Krisztus z-etaksimi recsmi: „Ne bojte sze onih, ki telo morijo, düso pa nemrejo moriti: nego bojte sze doszta bole tisztoga, ki má mocs düso i telo pogübiti v pekeo.“ (Szv. Mat. 10.)
Csi je nasa vöra drevo, steroga korenyé je znotrêsnye vörvanye, steroga cvetje je vöre z jezikom vadlüványe: te, naj nam vöra nasa k zvelicsanyi hasznovita bode, mora szád roditi. Té szád szo nasa csinejnya poleg vöre zravnana. Záto moramo
3. uredi
szvojo vöro po delaj vökazati, tôje poleg vöre zsiveti. Kak vszako drêvo te szamo kaj valá, csi szád dober prineszé, tak i krsztseníka vöra mora dobra dela obroditi. Nasa krsztsanszka vöra najmre ne oznanüje szamo takse pravice, stere szmo duzsni vu szrci vörvati i z jezikom vadlüvati, nego i tákse, stere szmo duzsni vu zsivlejnyi naszledüvati, stere nam zapovedávajo kaj csiniti ali tá nihati. Na példo: pri szvéte mese áldovi je Bog nazôcsi vu krüsnom i vinszkom kêpi. Ne dojde meni to isztino nase vöre szamo vörvati vu szrci i vadlüvati z jezikom, nego duzsen szam pri mesi pobozsno moliti, i z tem nácsinom szvojo vöro po delaj vökázati. „Ka haszni“, právi neki cerkveni ocsák, „csi más vero katolicsanszko, zsivés pa po poganszkom!“ Jeli je Goszpon Jezus Krisztus ne prekuno figovo drevo, stero je szamo lisztje melo, szadüj pa nej bilô na nyem? (Mát. 21, 19.) Rávno tá neszrecsa doszégne csloveka, ki vera má, dobrih del pa nema. Szvéti Jakob apostol tüdi píse: „Ka haszni, bratje moji! csi stoj pravi, ka vero má, del pa nema; jeli de ga mogla (szama) vera zvelicsati? ..... Kak je telo brezi düse mrtvo, tak je tüda vera brez del mrtva. (2, 14. 26.) Hvála zato Dühi szvétomi za miloscso, stero nam vu potrdjenyej dá, naj vsze, kajkoli vöra pred nász dáva, naj bi vcsinili, radi doprneszémo, csi glih bi sze nam tesko vidilo, ár je nam poleg recsi szv. Pavla apostola vsze mogocse v Onom, ki nász okrêpi.
V. uredi
„Mladénec escse csi sztári nasztáne, ne odsztopi od szvoje poti.“ (Kniga pripovestih 22, 6.) Ete recsí szvétoga píszma nam na znánye dájo zrok, zakaj bi mí nase mláde lüdí radi prav vucsene i dobro priprávlene k szvétomi potrdjenyej pelali. Kak nájmre cslovek za mlada zacsne zsiveti, ták náj vecskrát szkoncsa szvoj zsitek. Drevo sze szamo tecsasz dá vugíbati i ravnati, dokecs je mládo. Moj Bog! escse ki od kraja dobro zacsnejo, vnogokrát z práve poti zablodijo: káksi sztráh nasz pa mora obidti za volo onih, ki szo zse vu mladoszti gotovi gresnicke násztali.
Kak je veszélo glédati ograd z lepim cvetécsim drevjom okincsani. Escse veszelejse ga je glédati, gda je drevje z szádom puno. Nasa fara je táksi bozsi ograd, v sterom raszté vnogo mládoga drevja; milosztivni Goszpon püspek prído naszkori té mladike, mláde krsztseníke potrdjávat, naj bi sze nyihove düse vu lepo cvetje okincsile i obilen szád prineszle. Naj sze tô zgodí, toje naj mladike nase fare nasztáno vu veri krepke i na oprávlanye vszega dobroga vrele kotrige szvéte materé cerkvi, vam dale ceremonie szvéte férme nakánim razlagati, ali ona opravila, med sterilni sze eto szvesztvo vödelí.
Férma sze etak zacsne: püspek pobozsno zácsajo moliti: proszijo Ocso nebeszkoga, i nyegovoga jedinorodjonoga Sziná, Goszpodna Jezusa Krisztusa naj posle na mláde krsztseníke szedem dárov Dühá szvétoga, dár modroszti, rázuma, tanácsa, krepkoszti, znanoszti, pobozsnoszti i bojaznoszti Goszpodna. Dokecs püspek molijo, vörazpresztrejte roké drzsijo ober mláde krsztsenike, i nazôcsi bodôcsi redovnicke odgovárjajo: Amen, toje naj tak bode, mi sze z püspekom navküpe molimo Bogi za szedem dárov Dühá szvétoga. Zdaj je zse vsaki, ki pri férmi scsé biti, tam nazocsi; nieden neszmej keszno prídti, i od zacsétka do konca, toje od prvoga do szlednyega blagoszlova vszaki mora nazôcsi biti. Vszaki mora pri vszojem botri sztáti, ino Bogá moliti, dokecs na nyega réd ne pride. Vszaki mládí krsztseník cedilo vrokaj drzsati mora, stero nyemi eden redovník vkraj vzemejo. Teda püspek ober vszakoga zoszeb roké vörazpresztéjo; tô znamenüje, ka zdaj má Düh szvéti na vszakoga pridti, kak je nekda priso na apostole i prve krsztseníke, i ka vszakoga prav priprávlenoga pod szvojo bozsanszko obrambo vzeme.
Teda püspek vszakoga nacseli z szvétim krizsom znamenüjo i právijo: „Jasz te znamenüjem z znaményom krizsa ino te potrdim zkrizsmov zvelicsanía vu iméni Ocsé i Sziná i Düha szvétoga Amen.“ Med krizsanyom nyegovo imé, stero szi je pri férmi zébrao, vözovéjo i z szvétov krizsmov ga namázsejo, ino na ráhi plüsznejo. Tako sze szvéta férma vödeli.“
Krizsma je szvéti oli, steroga püspek na vélki csetrtek poszvetíjo, z balzamom vküp zmesani.
Oli. Negda szvèta szo oni, ki szo sze vojüvali, szvoje telo z oliom namazali, naj bi ono krepkejse nasztanolo. Pri szvesztvi potrdjenyá sze zvüna cselo namázse zoliom, ali tô düsi haszni, ár sze ona potrdi vu bozsoj miloscsi, ino mocs dobí, naj vu vojüvanyi szvet, lasztivno telo i vragá preobladati more. Po mázanyi z szvétim oliom sze znamenüje ino dáje csloveki ona ober nature krepkoszt, ka vu vszej gresnih prilikaj szvojo vero sztanovitno obcsuva, nyo batrivno vadlüje, poleg vere tüdi szvoj zsitek ravna, i vsze nevole i tezsáve etoga zemelszkoga zsitka mirovno brezi moijüvanya pretrpí. Oli escse tô lasztivnoszt má, ka gorí i szvêti. Po mázanyi z szvétim oliom nasa düsa tüdi dobí toplôto i szvetloszt. Tá toplôta je ogen szvéte lübéznoszti, stera vu nasem szrci véksa nasztáne, i vcsiní, ka te od szej mao szebé bole zrédoma, blizsnyega za Bogá volo kak szamoga szebé bole vrêlo Goszpona Bogá pa za volo szamoga szebé ober vszega lübili. Szvetloszt je znotrêsnye preszvecsenyé, zpomocsjôv stere mí vsze isztine nase vöre, escse one tüdi, stere sze szkrovnoszti zovéjo, (stere mi toti povszemszega goriprijéti nemremo, ali na kelko je dönok mogôcse) lezsej zapopádnemo, i brezi vsze dvojmbe obdrzsímo, niti sze nigdár, csi gli bi za nyih volo pregányani bili, od nyih odtrgnoti ne dámo. Za tô szvetloszt sze pred vszakov predgov i vszakim krsztsanszkim návukom Düh szvétomi molimo. Tak doszta lepoga mázanye z szvétim oliom pri férmi znamenüje.
Balzam. Csüli szmo, ka je oli z balzamom vküp zmejsani. Balzam je drága, dobro düsécsa mászt. Ka balzam znamenüje? Poleg onih recsih szvétoga píszma: „Krisztusa dober düh szmo mí nasztanoli“, balzam tô znamenüje, ka ki je zsnyim namázani, mora dober düh krsztsanszkih jákoszt okôli szébe razsürjávati, tôje on mora blizsnyemi dobro példo dati. Ja, poférmanoga csloveka je duzsnoszt nej szamo za szébe zsiveti pobozsno, naj vnebésza pride, nego i drügim dobro példo dati, stera na povrnejnye nasega blizsnyega vecs haszni, kak vnogo káranye ali dúgo predganye. Etak nájmre szam Goszpon Jezus zapovedáva: „Tak naj szvêti vasa szvetloszt pred lüdmí, naj vidijo vasa dobra dela, ino hválijo vasega Ocso, ki je vu nébeszaj. (Szv. Mat. 5.)
VI. uredi
„Vu düso hüdo hotécso nejde notri modroszt, niti ne prebiva vu têli grehom podvrzsenom, ár szvéti Düh dobroga drzsánya bezsí od szkazslivca, i odsztopi od nerázumnih miszli, ino mrzí na onoga, ki sze na lagojíno podá.“ (Kniga modroszti 1, 4—5.) Té recsí szvetoga píszma tô zadenejo: Cslovek, ki je lagojim náklonosztjam podvrzsen, i greh dela, je nerázamen; i onoga, ki sze zvüna za dobroga kázse, znotra je pa pun lagojíne, i z szvojim zvünesnyim oponásanyom lüdí, dokecs more, vkanüje, telikájse onoga, ki neszpametno tô je hüdo miszli i tak csiní, táksega Düh szvéti nemre trpeti. — Csi té recsí na szébe obrnemo, ki sze návuk od potrdjenyá szvesztva vcsímo, ino sze k vrednomi prijimanyi onoga pripraviti scsémo: tô nam na znánye dájo, ka cslovek, ki Duhá szvétoga scsé zadobiti, mora sze prvle z grehov scsísztiti, ár Düh szvéti vu gresno düso nemre szvoje dáre prineszti. Záto vszaki, ki k férmi ide, csi je prvle tüdi zse hodo k szpovedi, zdaj prvle szpovedani i precsiscseni mora biti, tôje tri szvesztva po szpolom gorivzeme: pokôre szvesztvo, oltárszko szvesztvo i potrdjenyé. Prav vucseni i dobro priprávleni morate sztopiti pred püspeka, naj po goridevanyi nyihovih rôk, po mázanyi z szvétim oliom, i po szvétih recsáj ono miloscso poszvecsenyá, stero szte pri szpovedi vzéli, pri potrdjenyej vu véksem mertüki zadobite, ka de vasz Bog esese ráj meo, i tô poszebno miloscso tüdi vzemete, ka te potrdjeni na krepko vörvanye, na sztálno vadlüvanye szvéte krsztsanszke vöre i na nepresztano zsivlejnye poleg krsztsanszke vöre.
Tô szam vam escse nej razlozso, ka znamenüje, ka püspek vszakoga na ráhi na lice plüsznejo i velijo: „Mér naj bodo z tebom.“ Záto sze plüszne, ki sze poférma, ár nasztáne voják Goszpodna Jezusa Krisztusa, ki sze je tüdi dao plüszkati i na krizs pribiti. Szvéti Károl póspek etak píse: „Püspek onoga na ráhi na lice vdárijo, koga z szvétov krizsmov potrdijo, naj zná krsztsnnszki cslovek, ka je zse vojak, steroga vojüvanye i premáganye sze vökazse vu trplejnyi bantüvány, nej pa vu bantüvanyi drügih; nadale, naj sze szpomené, ka med krsztsanszko vojszko szlisi, gde neszmej etoga zsitka veszélje i naszládnoszti iszkati, nego naj ráj nepovolnoszti i vnoga hüda mirovno podnűsa. I ober toga naj szi zmíszli, ka je nyegova duzsnoszt, v boji sztáti, i na sztrêle, odket prído, kepzüvati, tak ka csi gli bi nyemi one na têli, postenyej i blági kvár szpravile, nyegova düsa dönok povszemszega nevrazsena osztáne.“
Mládi lüdjé pri férmi tüdi dvá voditela i pomocsnika dobíjo, ednoga zemelszkoga vidôcsega, drügoga nebeszkoga nevidôcsega. Vas zemelszki vidôcsi voditeo i pomocsník je boter ali botra pri férmi. Botrína mora pri szvojem deteti sztáti. Právo rokô mora na právo ramo djáti, gda sze mládi krsztseník férma. Tô delo zadene, ka ga za szvojga vzemejo, na nyega scséjo paszko meti, naj po krsztsanszkom zsivé; i poszebno csi bi nyemi sztarisje szpomerli, ali bi pa za krsztsanszko odhranejnye szvojega deteta nikaj nej marali, ono dete na dobro vcsiti, opomínati, kárati. Ztoga lehko previdimo, káksi mora biti boter ali botra? Bogabojécsi i vu krsztsanszkoj vöri vucseni lüdje, ki znájo i scséjo szvoje duzsnoszti szpunyávati. Med potrdjenim i nyegovimi roditelmi i botrinov dühovno prijátelsztvo (dühovna zsláhta) nasztáne, za volo steroga med szebom vu hizsni zákon sztopiti neszmejo. Vas nebeszki voditeo i pomocsník je on szvétec ali szvetica, steroga imé pri férmi gorivzemete. Nôvo imé pri férmi záto dobíte, naj máte 1) novoga pomocsníka vu nébi, steroga te zvüpanyom na pomocs zazávali, i steri de sze pri Bogi za vász molo; 2) naj máte nyegov zsitek za példo, stero te naszledüvali. Ar je on tüdi vcslovecsem teli na etom pogibelnom szveti mogo zsiveti; ali on je vsze szküsávanye preobládao, szvojo vöro obcsuvao, i zse nebeszko korôno zadôbo.
Pokedob bole priprávleni i bole vucseni vu krsztsanszkoj vöri, poszebno vu návuki od potrdjenyá, eto szvesztvo zvéksim haszkom gorivzemejo: kak jáko je potrebno onim, ki k férmi idejo, katekizmus i taksi návuk, kaksi sze vetoj knigici nahaja, szkrbno sze vcsiti.
Pri szvétoj férmi sze rávno tak, kak pri szvétom krszti, dolinezbriszano znaménye na csloveka düso pritiszne, za steroga volo sze potrdjenyé vecskrát kak ednôk valávno i brezi greha nemre gorivzéti. Mi pri férmi kak vojácke pod zasztavo Krisztusove vöre sztopimo, obilno orozsjá imajôcsi, da szvoje vidôcse i nevidôcse düsevne neprijátele preobládamo.
Kákso krepkoszt szo inda vdáblali szvéti mantrnicke vu potrdjenyej, vam escse pokázsem vu zsitki szvétoga Lovrenca. On je bio diakon, i gda je rimszkoga pápo Xisztusa vido, kak ga divji poganye na mantre i gvisno szmrt pelajo za volo krsztsanszke vöre, vesz zsaloszten etak právi: „Kama ides ocsa brezi sziná? Kama sze mésnik szvéti brezi szlugo páscsis?“ Rimszki pápa odgovorí: „Jasz te szinek! ne odsztávim: tebé vékse vojüvanye csáka za Krisztusa vöro: za trí dni za menom prides za redovníkom levita. Med tem csi kaj kincsov más, razdêli je sziromákom.“ Z veszéljom kak da stoj kaj jáko veszéloga csüje, csi gli szo nyemi mantre naprej povedane, ide i razdelí med sziromáke cerkvene pejneze. Gda záto poganszki poglavár cerkvene kincse scsé zsnyega dobiti, pripela k nyemi cêle serege sziromákov. Ali ztem szamo razdrázscsi poglavára, ki Lovrenca da mantrati; dao ga je nájmre prazsiti na gorécsem rostêri. Té grozne moke je mirovno i veszelo pretrpo szvéti Lovrenc.
Bog nas! dáj nam, ponizno te proszimo, naj mi, ki tak sztrasne mantre kak szvéti mantrnicke nemo trpeli, mense nevôle, nepovolnoszti, ospotávanye za Krisztusa radi gorivzememo, i vu krsztsanszkoj katolicsászkoj jedino zvelicsánszkoj vöri zsiveti i mreti moremo. Po onom Krisztusi Jezusi nasem Goszpodni Amen.